Víz – Kiállítók
Bácsi Róbert László
AZ ALKOTÓRÓL
www.pictorialcollective.hu/photographers/robert-laszlo-bacsi
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁRÓL
Tag Jur – meleg vízben ülő örmények (Karabah sorozat, 2011. tél)
„TAG JUR”, azaz forró víz. A földből feltörő gejzírben előszeretettel fürdenek a helyiek akár télen is, konyakot és sört iszogatva. A környezet megóvása viszont cseppet sem érdekli őket.
A Karabah 2011 tél c. sorozatról
Egy el nem ismert ország is olyan, mint egy elismert, de nem hívják meg az olimpiára, a férfi lakosság fele fegyverben, a kereskedelem nehézkes. Van határ el nem ismert határőrökkel, hivatalok el nem ismert pecsétekkel, kormány el nem ismert miniszterekkel. Az örmények lakta kaukázusi terület a Szovjetunió széthullásakor mondta ki elszakadását. Nyílt háború tört ki Azerbajdzsán és a Karabah örmény lakossága között. Azerbajdzsánban azt állítják, Örményország elvette a 140 ezres lélekszámú területet. A kirobbant háborúban 35 ezren haltak meg. A két szomszédos ország hivatalosan ma is háborúban áll.
Daróczi Csaba
AZ ALKOTÓRÓL
http://www.daroczicsaba.hu/
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁRÓL
Arányok, 2012
A kép a rijekai várból készült a 13. század óta jegyzett adriai tengeri kikötőbe tartó teherhajóról. Rijeka, amely Fiume néven a 19. században Magyarország nagy tengeri kikötője volt, később Jugoszlávia, most Horvátország legfontosabb vízi kereskedelmi csomópontja. A felvétel első helyezést ért el a 2012-es év Magyar Sajtófotó Pályázatán Természet és tudomány kategóriában.
Dóka Béla
AZ ALKOTÓRÓL
http://beladoka.com/
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁRÓL
Karcsi bácsi fürdője (The Sundays of Life sorozat), 2007
A The Sundays of Life c. sorozatról
Dóka Béla ismeretlen birtoka bármelyikünké lehetne, ha még képesek lennénk arra, hogy örüljünk a pillanatban rejlő szépségnek.
Ha még bele tudnánk feledkezni a természettel való találkozás felejthetetlen pillanataiba. Ő mindezt tudja még. Sőt képpé is teszi számunkra, így osztva meg velünk az élet csendes örömét, a derűt. Azt a nehezen tetten érhető és megmutatható érzést, ami továbblendít, ha arra van szükség, ami a megnyugvás, a harmónia érzetét adja.
A képeiben megjelenő táj nem hátterét adja kedvese alakjának, hanem ő maga és családja is szinte a természet részeként jelenik meg. Minden és mindenki a nagy egészbe tartozik.
Ember Sári
AZ ALKOTÓRÓL
http://embersari.hu/
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁIRÓL
M. albuma No. 12; No.13; No.31
Egy baráti társaság téli-tavaszi albuma,
egy archívum,
mely a tények temetője és a „fikció kertje“ között ingadozik,
M-nek ajánlom.
Az album az archívum felett áll, mert tudja, hogy a beszélő kép nem tényszerű lenyomat, hanem szubjektív válogatás-, egyes tényezők felerősítésének, egyes tényezők semlegessé tételének eredménye. Kézzelfogható, zárt formátumú, kerek egység; rólunk levált és mégis rólunk szóló, tömör, esszenciális… mesélő tárgy.
Néha rendezni kell, hogy hangsúlyos és hangsúlytalan elemek elkülönüljenek, néha már eleve helyükön vannak a dolgok. Ugyanakkor, nincs más: az albumot összefogó egy, közös realitás természetes adottság.
A jelentést keresem, olykor önkényesen a barátaim (a szereplők) szájába adom: ezt mondd, te most ez vagy, máskor meg rácsodálkozom, hogy mennyire készen áll már minden helyzet a teremtésben. Ezek a természetesebb módon rögzített tartalmak, kódok vagy toposzok, variánsaikban vissza-visszatérve hozzák létre az életünket.
Miközben körülöttünk a lehető legnagyobb egyszerűséggel a dolgok megtörténnek: (szerelem, barátság, vágy és szeretet élményei) M együtt válogat velem, nem azért mert látja, hogy fotózok (ma már senkit sem ejt zavarba a fényképezőgép jelenléte) hanem mert cinkosom egy közösen elképzelt, álomban és ébren átélt valóságban.
(M.)
miután hazajött, mielőtt megint elmentem (Nárcisz sorozat, 2008)
A képek körüli történetek főként Skóciában játszódnak, ahol 6 hónapot töltöttem. Akkor érkeztem, amikor a nárciszok kezdtek kibújni a földből még a legváratlanabb helyeken is, majd virágoztak pár hónapig, és akkor mentem el, amikor teljesen elszáradtak.
Fabricius Anna
AZ ALKOTÓRÓL
http://www.fabriciusanna.com/
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁIRÓL
Úszómesterek (Magyar Szabvány sorozat), 2007
A Magyar Szabvány c. sorozatról a szerző:
„Sorozatom olyan embereket, illetve embercsoportokat mutat be, akik uniformisban végzik munkájukat. A foglalkozások legtöbbje a klasszikus szakmák közé tartozik, melyek stílusjegyei mindenki által jól definiálhatóak. Fontos volt a munka során, hogy olyan szakmák kerüljenek előtérbe, melyek jól ismertek, van hagyománya, nemtől és kortól függetlenül mindenkiben létezik egy előkép az egyes típusokról.
Az előző munkámmal ellentétben (Lovagok és Lovarnők – melyben a képen szereplő egyenruhás figurák mindegyike különböző mozdulatot végez, s a négy-öt különféle mozdulat egysége mutatta be a ló- és ember közti viszonyt), ebben a sorozatban maximálisan arra törekedtem, hogy a csoport a saját környezetében, hasonló beállításban legyen megfotózva. A különbség a tekintetek, a testhelyzet irányában, illetve magában a mozdulatban mutatkozik meg. Olyan ikonikus mozdulatok ezek, melyek egyértelműen megmutatják az adott szakma lényegét. Célom az adott szakma egy mozdulatba való belesűrítése.” (2014-2018.maimanoarchiv.hu)
jég alatt télen eleven halak úszkálnak (VAJ sorozat), 2011
A VAJ c. sorozatról:
A Vaj-Voi című sorozatot a magyar-finn (és vogul) nyelvrokonság inspirálta, ahol az egyes képek hasonló hangzású és jelentésű magyar és finn (vagy vogul) mondatok által keletkezett asszociációkra reflektálnak.
Fátyol Viola
AZ ALKOTÓRÓL
http://fatyolviola.com/
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁIRÓL
Land art a Duna-deltában 1-2. , 2007
A Duna – nyitott könyv c. kiállításról, melyben szerepeltek e képek
Nagyon különböző országok léteznek egymás mellett ezen a tájon. Ha közös nevezőt próbálunk keresni köztük, akkor abban biztosan egyeznek, hogy rövidebb-hosszabb szakaszukon átfolyik a Duna, amely a történelem előtti időktől közvetít népek, területek, országok között. Kultúrát, gazdasági javakat, létformákat, jót és rosszat, mindent. Amit el lehet mondani minderről, az ott van egy zseniális magyar költő versében, amit bár 1936-ban írt, de még egy névelőt sem haladt meg belőle mára az idő. A kiállítás a Duna mindennapjait, különböző arcait mutatja meg, amelyekkel évszázadok óta szinte észrevétlenül veszi körül egyéni sorsunkat és közös történelmünk eseményeit egyaránt. (2014-2018.maimanoarchiv.hu)
Gőbölyös Luca
AZ ALKOTÓRÓL
http://www.lucagobolyos.hu/
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁIRÓL
Parlament, Budapest, Magyarország (Háttér sorozat), 2011/2012
A Háttér c. sorozatról
Párhuzamosan a „szingli” életforma erősödő térhódításával, a posztszocialista országokban, különösen pedig a jelenkori Magyarországon, a tradicionális és konzervatív női szerepekhez való visszatérés jellemző, megtámogatva a hivatalos állami retorikával. A média nem csupán reflektál a nő megváltozott társadalmi szerepére, hanem e szerep definíciójának egyik forrása és az ilyen irányú szocializáció egyik fontos táplálója is…
Háttér fotósorozatom alapjául egy fantasztikus képanyag szolgált: 19. századi, viktoriánus kori csecsemő- és kisgyermek fotográfiák. Az 1850-70-es években még olyan hosszú volt az expozíciós idő, hogy nem tudták a csecsemőket egyedül fényképezni, mert bemozdultak volna, viszont az anyjuk meg tudta tartani őket az ölében biztonsággal és nyugalomban.
Ezeken a képeken az az érdekes, hogy az anyát letakarták, így ő többé-kevésbé belesimul a háttérbe, illetve ő maga válik háttérré ezeken a gyermekekről készült műtermi portréfotókon. Mai szemmel fura, sokféle asszociációra ösztönző képek a végeredmények. Az anya jelen is van meg nem is, segíti, tartja a csecsemőt, de nem látható módon, és nem tud jelen lenni a kisbabáról készülő fotográfián, mintegy szimbolizálva a két élet elkülönülését, és mindkettejük számára – egészen más módon – egy új élet kezdetét. Ezek a képek nekem azt is reprezentálják, ahogyan az intézményrendszer kezeli a nőket, ha anyává válnak.
Júliusban szültem, ami nagy változást hozott a terhesség végéig nagyon intenzív munkával töltött életembe. Háttér sorozatom ennek az új szerepnek, feladatnak a milyenségével, helyével, megítélésével foglalkozik. A kiindulásul használt fotográfiák annyira megérintettek, hogy elkezdtem ilyen képeket készíteni az én kislányomról, Almáról. A képeken való rejtőzködés illetve a lepel mögül való kikandikálás más megvilágításba helyezi az anyaszerepet, amely a napi politikában heroizálódott. A fotóim, ellentétben a viktoriánus portrékkal, külső térben készülnek, más-más vidékeken, városokban, mert rendkívül sokat utazunk. Így a képek rögzítik azt is, hogy merre járunk, mint egy hagyományos képeslap, vagy Facebook-bejegyzés, utalásként a fotográfia megváltozott társadalmi státuszára és szerepére, továbbá az emberek magánéletének szinte azonnali nyilvánossá válására. Fotóim ugyan digitális adaptációi a viktoriánus fotográfiáknak, de technikailag nem manipuláltak, dokumentációi az általam megrendezett szituációknak. Képeim egyrészt a gyermekemről készült portrék, másrészt az anyai identitás metamorfózisai.
(részlet a projekt leírásból)
H. Szabó Sándor
AZ ALKOTÓRÓL
https://2014-2018.maimanoarchiv.hu/gio38gfjf/uploads/2013/11/H.-Szabó-Sándor-CV.pdf
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁRÓL
„Könnyű rácsodálkozni a műhold-térképeken, hogy ragyogó kék vizű szigetvilágot találni a fővárostól egy ugrásra: valószínűleg az ország legkevésbé ismert nyaralóhelyei között van a Csepel-Szigetszentmiklósi Kavicsbánya tavak tó-és szigetrendszere. Több mint ötszáz ház épült fel a tavaknál: főként horgásztanyák, nyaralók, de körülbelül hetven család télen-nyáron itt él. Az ő gyerekeik innen járnak iskolába is. A legközelebbi buszmegállóig négy kilométert kell gyalogolni. Öt évbe telt elintézni, de 2003-ban bevezették a villanyt az utolsó szigeten is. A szigetvilág 166 hektáron terül el, ebből 106 hektárt foglal el a víz. A terület 87 százaléka közigazgatási szempontból Szigetszentmiklóshoz tartozik, a maradék 13 százalék, az északi csücsök csepeli.”/Index/
Hajdú D. András
AZ ALKOTÓRÓL
http://hda.hu/portfolio/
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁRÓL
A nagybányai Bejrút („A fal, amit mi kerítésnek hívunk” sorozat), 2011
„A fal, amit kerítésnek hívunk” c. sorozatról
2011 júniusában a festőiről és középkori városközpontjáról nevezetes romániai város, Nagybánya (Baia Mare) azzal került a hírekbe, hogy polgármestere kétméteres fallal választatta el a cigányok által lakott Horea utcai lakótömböt. Egy év elteltével arról cikkezett a sajtó, hogy a Craicából, a Nagybánya határán illegálisan felépített nyomornegyedből vagy ebbe a fallal elkerített lakótömbbe, vagy pedig a környezetszennyezés miatt nemrég bezárt vegyi üzem területére telepítik át a roma családokat, nyomorúságos viskóikat pedig ledózerolják. Többen közülük ólommérgezés miatt betegedtek meg; az újonnan kialakított gettókban összezsúfolt emberek között gyakori az erőszak. A jogvédők tiltakozása visszhangtalan maradt: Catalin Chereches polgármestert, az ország legnépszerűbb kormánypárti politikusát 2012 júniusában elsöprő többséggel választották újra. A polgármester nyilvánvalóvá tette, hogy a kétszázezres város végleg meg akar szabadulni roma lakosaitól.
Hangay Enikő
AZ ALKOTÓRÓL
http://www.1day1photo.com/?page=viewartist&usr=eniko_hang_&lang=hun
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁIRÓL
Ez az én városom, Budapest, 2009
Barátnők, Budapest, 2011
A Duna – nyitott könyv c. kiállításról, melyben szerepeltek e képek
Nagyon különböző országok léteznek egymás mellett ezen a tájon. Ha közös nevezőt próbálunk keresni köztük, akkor abban biztosan egyeznek, hogy rövidebb-hosszabb szakaszukon átfolyik a Duna, amely a történelem előtti időktől közvetít népek, területek, országok között. Kultúrát, gazdasági javakat, létformákat, jót és rosszat, mindent. Amit el lehet mondani minderről, az ott van egy zseniális magyar költő versében, amit bár 1936-ban írt, de még egy névelőt sem haladt meg belőle mára az idő. A kiállítás a Duna mindennapjait, különböző arcait mutatja meg, amelyekkel évszázadok óta szinte észrevétlenül veszi körül egyéni sorsunkat és közös történelmünk eseményeit egyaránt. (2014-2018.maimanoarchiv.hu)
Hartyányi Norbert
AZ ALKOTÓRÓL
http://keputca.hu/kapcsolat/
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁIRÓL
Margitsziget (sorozat), 2011
A Margitsziget c. sorozatról
Hartyányi Norbert a főváros “Édenkertjét” választotta sorozata tárgyául. Az eddig kisebb közösségeket figyelő, emberközpontúan fogalmazó fotográfus most egy utópikus Margitszigetre kalauzol bennünket. A nyári időszakban zsúfolt játszótérre emlékeztető parkot ő makulátlan festőparadicsommá, vagy éppen elvarázsolt kertté változtatja – így alakítja a kamerájának optikája által szinte privát udvarrá a majdnem három kilométer hosszúságú közparkot. Margitsziget című sorozatát a Budapest Fotográfiai Ösztöndíj támogatásával kezdte el.
Krka-vízesés, Horvátország, 2008
Ez a felvétel Hartyányi Norbert Relax című, szabadidős tevékenységeket pásztázó sorozatában a vizes sportok egyik természetközeli élményét mutatja be. A Krk folyó vízesése és a körülötte elterülő nemzeti park Közép-Dalmácia egyik kedvelt kirándulóhelye.
Hermann Ildi
AZ ALKOTÓRÓL
https://2014-2018.maimanoarchiv.hu/gio38gfjf/uploads/2013/11/Hermann-Ildi-CV-HU.pdf
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁIRÓL
Nyaralók (sorozat), 2007
A sorozatról
A ‘60-as években a nyaralók egyszerű technológiával, rövid idő alatt, olcsó, könnyen beszerezhető anyagokból megépíthető épületek voltak. Funkciójuk: a gyarapodó városi lakosság számára megteremteni a szabadidő tartalmas eltöltésének lehetőségét az iparosodott települések határain kívül, de azokhoz közel. Elsősorban a tó-, és folyópartokat építették ki, így került sor az oroszlányi hűtőtó üdülőteleppé alakítására is, ahol fotósorozatom egy része készült.
A kor társadalmi berendezkedésének megfelelően az egymástól merőben eltérő társadalmi „osztályok” (értelmiségi, munkás, pártfunkcionárius, stb.) tagjai egyaránt megengedhették maguknak a hazai nyaralót. Akkor sokan választották a SZOT-üdülők helyett a saját nyaraló nyújtotta meghitt környezetet. A telekre járás életmódja (mint a jogos szociális igények kielégítése) létjogosultságot nyert és tömeges méreteket öltött.
Sorozatomban szeretném megragadni és tanulmányozni az elmúlt évtizedekben végbement társadalmi átalakulás jegyeit, melyeket a (nyaraló-) emberek, s a környezetük változása is magában hordoz. Szeretném megidézni a múltat a nyaralókban talált tárgyak, ruhák, fotók, és „szokások” segítségével, dokumentálni az itt felejtett életérzést, mely napjainkat is más megvilágításba helyezi.
A fotósorozat egyrészről szól a 60-as, 70-es évek egységes építészeti stílusáról, illetve az új igények követelte változtatásokkal tarkított épületekről, a nyaralókról, másrészről a társadalmi átalakulást megélő emberekről, akik hagyatékként kapták ezt az életérzést, s akik tavasztól őszig itt töltik minden hétvégéjüket, a nyaralókról.
Kallos Bea
AZ ALKOTÓRÓL
http://beakallos.com/
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁRÓL
Fürdőváros – hajléktalanok és fiatalok a Gellért térnél 2013 egyik legmelegebb napján.
Kasza Gábor
AZ ALKOTÓRÓL
http://www.gaborkasza.com/
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁIRÓL
Y (sorozat)
Az Y c. sorozatról a szerző:
Az Y a latin Ábécé utolsó előtti betűje. A válaszút jelképe. A megrendezett fotókon szereplő figurák is úgy állnak ott mintha egy ilyen válaszúton lennének, a válság döntő pillanatában. Ez a pillanat hasonló a színházból ismert katarzis állapotához vagy a megvilágosodás pillanataihoz.
Korunk legfontosabb kérdése a fenntarthatóság a közelgő öko-katasztrófa előtt. Figyelmünk gyakran a fejlődő országokra irányul, ha ez a téma szóba kerül, pedig a fejlett országok is küzdenek a problémával. Ezekben az országokban is növekszik a szegénység. A sokféle furcsa betegség megjelenése, a környezeti katasztrófák, az emberi kapcsolatok ellaposodása és az általános kiábrándultság érzése is jelen van. A profitorientált szemlélet társadalma a reklámokban folyamatosan növekvő boldog életet kínál. Vajon igaz-e az életminőség folyamatos javulása? Vagy inkább a túlkínálat, a felesleges dolgok tömege vesz körül minket és igazi értékek hiányától szenvedünk.
A tudás és a technikai fejlődés nem feltétlenül jár együtt a tudatossággal és a felelőséggel. A változás szükségszerű és a kulcs a tudatos érték választáson és önfejlesztésben rejlik. Ezek a képek segítenek érzelmileg és személyesen közelíteni ezekhez a problémákhoz a gyakran demagógnak vélt szöveges kinyilatkoztatásokkal ellentétben.
Az Y sorozat képei egy sci-fire, egy negatív utópiára emlékeztetnek. A képeken szereplő minden hely és tárgy teljesen valóságos, nem használok montázst, vagy digitális trükköket. Valójában a képek performance-ok dokumentációi amit kifejezetten a kamerának hozunk létre. A valóságot a megrendezettséggel állítom szembe, mert így olyan dolgokat is ki lehet fejezni, amit a hagyományos dokumentarista fotográfia eszközeivel nehezen, hiszen mélyen a tudattalanban fekszik.
Kovalovszky Dániel
AZ ALKOTÓRÓL
http://www.kovalovszky.com/
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁRÓL
Tag Jur – meleg vízben ülő örmények (Karabah sorozat, 2011. tél)
„TAG JUR”, azaz forró víz. A földből feltörő gejzírben előszeretettel fürdenek a helyiek akár télen is, konyakot és sört iszogatva. A környezet megóvása viszont cseppet sem érdekli őket.
A Zöld csend sorozatról
Az erdő fái nem foglalkoznak azzal a zajos, fullasztó, városi léttel, amiben mi, emberek próbálunk meg élni, sőt, gyakran túlélni. A fák teszik a dolgukat, azt, amit egy felsőbb energia egykor szelíden beléjük kódolt. Folyamatosan és szinte észrevétlenül mozgásban vannak, változnak, lélegeznek. Mialatt az ember által alkotott világban folyamatos a kilátástalan hajsza, az elidegenedés, a háború és az állandósulni látszó pénzügyi, gazdasági válság, itt, a fák között mindez távolinak tűnik. Ez a messzi, ősi nyugalom mindent magába foglal és csendesen körülöleli azt, aki ide belép. A csendet keresem én is ezeken a helyeken. A csendet, ami elűzi belőlem a kósza zajokat és segít újra összerakni a széthullott darabjaimat. Keresem a végtelent és keresem a kezdeteket. A saját kezdeteimet. Keresem az érintetlent, az időtlent. Ha a fák területére lépek, akkor átadhatom magam ennek a nyugodt keresésnek, és egy időre lemondhatok az ember alkotta világról. Ilyenkor hirtelen létrejön körülöttem egy új tér. A vágyott, végtelen tér. Ekkor kezdhetek el igazán lélegezni, és úgy érzem, együtt lélegzem a fákkal. Közben mintha a fák figyelnének rám és évmilliós bölcsességgel hallgatnák a szótlanságomat. Egy eltűnő világ néma tanúi ők. Folyamatosan keresem őket, a természet kapuit, hogy aztán nyugodtabban térhessek vissza oda, ahonnan újra és újra ide menekülhetek.
Kovalovszky Dániel
Kudász Gábor Arion
AZ ALKOTÓRÓL
www.arionkudasz.com
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁIRÓL
Part, Nizza, Franciaország
A Szemétúnió c. sorozatról
https://youtu.be/aXGwlzQX-7Y
Máté Bence
AZ ALKOTÓRÓL
http://www.matebence.hu/
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁRÓL
Képleírások
Molnár Zoltán
AZ ALKOTÓRÓL
http://www.molnarzoltan.com/
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁRÓL
Demre, Törökország
2000
Demre a török Antalya tartományban található tengerparti város, amely az utóbbi években már turisztikai célpont is lett. A fotográfus képe azonban inkább arra emlékeztet, hogy a múlt század végére jellemző kereskedelmi felíveléssel járó építési láz hogyan szakadt meg, szétrombolva ezzel az ingatlanpiac és sok-sok ember illúzióját. (www.budapestwatersummit.hu)
Móricz-Sabján Simon
AZ ALKOTÓRÓL
http://www.pictorialcollective.hu/photographers/simon-moricz
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁRÓL
Sárvidék, 2007
A Sárvidék c. sorozatról
Hazánkban az utak mindössze 38 százalékát fedi szilárd útburkolat, ez az arány Nyugat-Európában 96 százalék. Csanyteleken (Csongrád megye) a lakosság 30 százaléka él földutak mellett, ahol esős időben minden járhatatlanná válik, a szegénység és az életkörülmények miatt nagy az elvándorlás. Az Európai Bizottság által 2014-ben kiadott adatok szerint a 9,9 millió lakosú Magyarországon minden harmadik magyar, azaz 3,3 millió ember él szegénységben.
Pályi Zsófia
AZ ALKOTÓRÓL
www.zsofiapalyi.com
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁRÓL
Balaton, a magyar tenger (sorozat)
A sorozat a Balatonról, Közép-Európa legnagyobb taváról szól. A képek hordozzák azt a kelet-európai hangulatot, ami évről-évre tűnik el a modernizáció következtében. Az 1960-as, 70-es években kedvelt turista úticélpont volt a tó, ahol számos munkásosztálybeli magyar és külföldi találkozott, akik a Keleti Blokkból érkeztek. Egyúttal találkozóhelyként szolgált a kelet- és nyugat-németek számára is, akiket 1989-ig a berlini fal elválasztott egymástól. A kommunizmus bukásával, a régió veszített népszerűségéből, meglehetősen lepukkant és már csak a magyarok látogatták. Azonban napjainkban új reneszánszát éli. A külföldi turisták újra felbukkantak, de a tó régi bája még mindig érződik.
Első pillantásra a képek egy tenger érzetét keltik határtalan horizonttal. Valójában a víz, mint tudjuk, nagyon sekély, átlagosan mindössze három méter mély. A fényképeken az illúziók ugyan szertefoszlanak, a Balaton mégiscsak egy tó marad csupán. A magyarok egymás között ironikusan mégis magyar tengerként gondolnak rá. (www.zsofiapalyi.com)
Riskó Gáspár
AZ ALKOTÓRÓL
http://www.gasparrisko.com/
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁRÓL
Ellensúly sorozat
A megszokott tértől és gondolkodástól eltérő alternatív perspektíva a mesterségesen betáplálódott logikai rendszereket hívatott megkérdőjelezni. Illetve tovább gondolni, a felcserélt térhatásból származó tudatállapot kizökkentett tapasztalásának segítségével. A realisztikus értelemben vett tértől és információáradattól mentesített időtlen közegben a képzelet korlátoltsága feloldódik. Álmok, fantázia, tudatalatti világ és a valóság keveréke jelenik meg ebben az imaginált dimenzióban.
Simon Márk
AZ ALKOTÓRÓL
www.simonmark.hu
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁRÓL
Lacus Pelso – Sekély Tó
A tó, ahonnan tovább lehet menni, ahol meg lehet pihenni, kiengedni, elmerülni. Odavonzza az utazót, de megszakítja a vándorlást és próbatételre késztet. Van történelme: az ókori rómaiaknak pelsói villasor, a középkori magyaroknak mocsár – és végvárrendszer, az újkori kelet-németeknek a szabadság Plattensee-je, nekünk meg a Magyar Tenger, ahol jó a lángos és sorsszerű a szakszervezeti üdülés.
A Balaton több ennél: maga a távolság, a messzeség, a tekintet végtelen kóborlása. Egyszerre véges és végtelen, pillanatnyi és örök. Benne van a házak kövében, a fürdőzők mozdulatában, formálja szavainkat, szokásainkat, dalainkat.
Őselem, vagy tengerszem, szem, vagy égi tükör, a lélek tükre, vagy a belső tenger? – Ezekre a kérdésekre keresem a választ.
Fürdőváros
Simon Márknak munkája során időről időre képekben kell hírt adnia, részleges leltárt készítenie eseményekről, személyekről és helyszínekről. A budapesti fürdőkről megvalósult, hármas egységből felépített sorozata azonban már jóval több mint leltár. A fotográfus otthonosan mutatja be azt a közeget, ahol az egyébként adott, a köztéren általános szerepjátszás behatároltsága feloldódik a vízgőzben és oldott hangulatú képeken rögzül. Ezt ellenpontozzák a játékosan, de mégis kötött kompozícióban megfogalmazódó csendéletek, melyek a még ismert múltról szólnak, a portrékon szereplő törzsvendégek életének delejéről.
Sopronyi Gyula
AZ ALKOTÓRÓL
www.sopronyi.com
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁRÓL
A fotográfus, Sopronyi Gyula nézőpontját keressük. Figyeljük a képeket és egyszerre próbálunk belehelyezkedni a pozícióba és a szituációba. A képkivágások elég szűkek, azonban mégis elég tágak ahhoz, hogy láttassák, látni engedjék a helyzetet és a környezetet. Lebegő nézőpont.
Gellér Judit
Stiller Ákos
AZ ALKOTÓRÓL
www.stillerakos.com
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁRÓL
Önkéntesek homokzsákot pakolnak Ócsanálosnál
Önkéntesek pakolnak homokzsákokat a víz által körbezárt Ócsanálos egyik megmaradt gátjánál. Az árvíz a folyóvíz vízszintjének olyan mértékű megemelkedése, amikor az kilép medréből. Mindez lehetséges jégtorlódás következtében (ilyen volt például az 1838-as pesti ár), az egyszerre olvadó hótömegből keletkezve (ez okozott a Duna felső szakaszán 150 éve nem látott vízszintet 2006 márciusában), illetve a nagy tavaszi vagy nyári esőzések következtében.
Szalontai Ábel
AZ ALKOTÓRÓL
www.abelszalontai.com
Tóth Szilvi
AZ ALKOTÓRÓL
www.szilvitoth.com
A KIÁLLÍTÁSBAN SZEREPLŐ FOTOGRÁFIÁRÓL
Strangers
A városban lakó emberekről szól ez a fotószekvencia, hogyan élnek és cselekszenek. Miközben az utcákon sétálok, figyelem a körülöttem elhaladó embereket, és gondolkodom róluk. Szememmel furcsa helyzeteket keresek és kamerámmal foglyul ejtem ezeket a pillanatokat.
Általában számomra ismeretlen emberekről készítem fotóimat, akikkel előtte sohasem találkoztam.
A városban sokféle ember él, de csak néhányan ismerik egymást, pedig nap mint nap több ezer idegen arc halad el mellettünk, akiket utána talán soha többé nem látunk. Nem beszélgetünk velük, sokszor a szemükbe sem nézünk, szóval semmilyen kapcsolatot sem építünk ki magunk körül.
Megtörni próbálom ezeket a helyzeteket, megállítani az embereket, akik valamilyen szempontból érdekesek számomra, beszélni velük, és utána készíteni egy képet róluk. Ettől a pillanattól kezdve jobban ismerem őket, jobban megértem őket és elkezdenek élni bennem. Megjegyzem az arcukat, és ha látom őket ismét, jóleső érzés fog el.
Célom, hogy az élet pozitív oldalát mutassam be, a pillanat örömeit. A fotók a boldogságról, furcsa, vagy vicces pillanatokról mesélnek, néha kis iróniával fűszerezve. Megpróbálom megmutatni az emberek lelkét a szemükön keresztül és kitárni a többiek felé.
Ez a szekvencia különböző városokban készült 2002 és 2004 között, többségük Magyarországon, de találhatók képek Helszinkiből és Clermont-Ferrandból is.
A képek elkészítésénél a fő célom dokumentálni a városi élet hasonlóságait és a különbségeit a világ körül.
Fortepan
Sok csodálatos dolog van a világon, de egy jelentőségteljes régi fotónál nincs semmi csodálatosabb. A pavilonnak ebben a részében egy különleges, hónapról hónapra bővülő, szerkesztett online civil archívum, a Fortepan vízzel kapcsolatos képei láthatóak. Ez a gyűjtemény egy önkéntesek által fenntartott, ingyenes platform. Teljesen független, civil kezdeményezés, amely nem szorul közpénz támogatásra.
Már az archívum neve is az emlékállításról szól. A Fortepan egy valaha világszerte használt magyar fotónyersanyag neve volt.
Jelenleg 50 ezer, 1900 és 1990 között készült képet lehet böngészni, amelyeket a szerkesztők időrendi sorrendbe raktak. Le is lehet tölteni bármelyik képet nagy felbontásban. A Fortepan a Creative Commons 3.0 szabvány szerint működik, azaz a képeit bármilyen (tehát for-profit célra is) fel lehet használni, amennyiben feltüntetik a forrást és az eredeti adományozót.
A Fortepan ma már első számú kedvence a fotót kedvelő magyaroknak, eddig több mint háromszáz család adományozott képeket a honlapnak. Se szeri se száma az újságközleményeknek, a tankönyveknek, képeslapoknak, vagy színházi díszleteknek, ahol a fotók felbukkannak. Az egyik legnagyobb magyar költőt, Rakovszky Zsuzsát versciklus írására ihlették a képek. Fortepan című kötete a napokban jelenik meg.
Eredetileg csak Magyarországon készült képeket tartalmazott az archívum, de ez fokozatosan kiterjedt az Osztrák-Magyar Monarchia területére, sőt azon is túlra. Híre Amerikába is eljutott. Az Észak-Iowai Egyetem ez évben indított egy hasonló archívumot, Fortepan Iowa névvel, ahol az államban készült képeket kívánnak gyűjteni. (www.fortepan.us)
Ha kedvünk van, böngészhetnek olaszországi fotókat is a Fortepanon. Így megtudhatják, milyennek látták a magyar turisták Velencét, vagy Rómát, 100 évvel ezelőtt.
(www.fortepan.hu)