A szerző szava

Íráshoz készülődve – mely szöveg ebben a könyvben helyet is kapott – felidéztem  Annának azt a több száz fotográfiáját, melyeket – a szerencsés körülményeknek köszönhetően – többször is volt alkalmam látni.

Lazukics Anna több évtizeden át a Magyar Szó fotóriportere volt. Hozzáértőn, kutatási szenvedéllyel, néha különleges látószögből örökítette meg a mellettünk elrohanó világ pillanatait.

Roland Gérard Barthes (1915–1980), a múlt század egyik legismertebb francia teoretikusa, filozófusa, irodalom- és társadalomelméleti gondolkodója, a fotográfia  többértelmezésű vonatkozásait és jelentését tanulmányozva, ezt mondja a La chambre claire című könyvében, míg Napóleon öccsének 1852-ben készült fényképét szemléli: „Annak az embernek a szemébe nézek, aki látta Napóleont.”

Miközben Anna 1954-től 2014-ig készült fotóit – hatvan év fotográfusi alkotás bizonyítékait – nézem, ugyanilyen érzés kerít hatalmába.

Egyik fotóján ráismerek a „szereplőkre”, a torontálszigeti (Sakule) szamárversenyt kommentáló férfiak csoportjára. Annával és barátainkkal együtt voltunk azon az eseményen.

Néhány fotón felfedezem a hetvenes évek csillogását és a szinte érinthetetlen Titót, ahogy sombreróval a fején fesztelenül, jó hangulatban szórakozik  az újvidéki Park Szállóban 1976 szilveszterén.

A fehér-fekete technikában készült képek tökéletesen érzékeltetik a gyárcsarnokok hangulatát, majd észreveszem a munkások között az akkor még fiatal Károly herceg filantropikus tekintetét. A szinte érzékelhetően forró öntöde után máris elém tárul egy szövetkezet hagymát válogató asszonyokkal teli fullasztó csarnoka.

A híres IDOL gyár már régen nem létezik, de Anna fotója megörökítette a cipőkrém reklámját a mosolygó cipőtisztító bódéjának esőáztatta ablakán.

Aztán ott van a kisgyerek, aki a tükör előtt fintorogva szórakozik, amíg a felnőttek kabátvásárlással vannak elfoglalva. Ebbe a tükörképbe a részleteket kereső szemlélő is belenéz, keresi önmagát, talán szeretné megállítani az időt.

Még sokáig sorolhatnám a benyomásaimat és gondolataimat, amelyeket e gazdag életmű minden egyes képének szemlélése ébreszt bennem, de visszakanyarodom a távoli 1955-ös évbe, amikor Hemm Anna egy egyszerű fényképezőgép „bűvös szemével” az óvodaudvarban ugrándozó gyerekeket megörökítve elindult a több évtizedes fényírás útján. Azóta is még mindig ő az egyetlen vajdasági nő a Művészfotózás Mesterjelöltje ranggal.

Dušan Živkić,
a Vajdasági Fotó-, Film- és Videoszövetség elnöke