A Vivian Maier-fényképek története

A FELFEDEZÉS

John Maloof 2005-ben vásárolta első lakását és pályafutását az ingatlanszakmában folytatta, majd bekapcsolódott a helyi közösség életébe. A műemlékvédelemben dolgozott és végül Chicago északnyugati részén a helytörténeti társaság elnöke lett. Ezt a városrészt nem sokan ismerik, ezért úgy gondolta, hogy a róla szóló könyv megírásával felhívhatja a figyelmet a hangulatos negyedre. A Portage Park című könyv társszerzője lett és ez a döntés örökre megváltoztatta az életét.

A kiadó a könyvhöz körülbelül 220 kiváló minőségű régi fotót kért a városrészről. A projekthez elegendő mennyiségű képanyag összegyűjtéséhez Johnnak és társszerzőjének, Daniel Pogorzelskinek minden régi fotót át kellett néznie, amely felhasználásra alkalmas volt. Ezért majdnem egy évig kutattak, amelynek során nyomot nyom után követve a könyvhöz szükséges képanyagot összeállították. John ekkor kereste fel a helyi RPN aukciósházat, hátha rendelkeznek árverésre szánt anyaggal a könyv számára. Valóban talált egy doboz negatívot, amelyek a 60-as évek Chicagoját ábrázolták. Mivel nem tudta alaposan átnézni a doboz tartalmát, vállalta a kockázatot és 400 dollárért megvásárolta a dobozt.

Miután társszerzőjével átnézték a negatívokat, nem találtak semmi használhatót a projekthez, ezért John a könyv befejezéséig szekrénybe tette őket. Később újra átnézte és beszkennelte a negatívokat. A figyelmét a történelmi jellegű képek ragadták meg (egyáltalán nem rendelkezett fotográfiai képzettséggel, ezért nem tudta, hogy mit keressen). Ezután John a negatívok készítőjéhez hasonlóan ihletetten, de kompakt fényképezőgéppel dokumentálta a várost. A fotográfia vált az új szenvedélyévé és fotográfus lett.

Egy év múlva John kompakt fényképezőgépét már rég félretette és Vivian Maierhez hasonlóan Rolleiflex-szel járta az utcákat. Addigra már elvégzett egy gyorstalpaló tanfolyamot, hogy a fotográfiáról és annak mestereiről minél többet tanuljon. John a padlásán sötétkamrát alakított ki és megtanulta a filmelőhívást és nagyítást. Maloof eleinte szégyenkezve vallotta be, hogy Vivian munkája a rögeszméjévé vált és küldetésének tekintette régi képeinek újraalkotását.

Egy év alatt Johnnak sikerült Vivian alkotásainak körülbelül 90 százalékát a vásárlóktól az eredeti árverésen megmentenie és így 100-150 000 negatívból, több mint 3000 képnyomatból, házi készítésű filmekből, hangszalagra rögzített interjúkból és különböző más tételekből álló gyűjteményt összeállítania. Egy másik gyűjtőnek, Jeff Goldsteinnek sikerült Vivian többi alkotásait megmentenie.

Blogot indított, amelyen Vivian körülbelül 100 fotóját mutatta be, de azokat hónapokig senki sem nézte meg. Ezután vitát indított a Flickr HCSP (Hardcore Street Photography) csoportjában, amely elsöprő reakciót és forgalmat váltott ki. Azóta megállás nélkül archiválja, terjeszti és konzerválja Vivian Maier alkotásait.

A KUTATÁS

A családoknak köszönhetően, akiknél Vivian Chicagoban 17 évig dadáskodott, John megszerezte személyes tárgyait, amelyeket két megrakott ládában tároltak és már éppen ki akartak dobni. A tartalmuk nagy része egy különböző talált tárgyakból, mint például összenyomott festékesdobozokból, vasúti ácsszegekből és más kacatokból álló hatalmas gyűjtemény, de közöttük több száz színes filmtekercs és friss nyomravezető jel is volt, amely a kutatást új irányokba vitte.

A legígéretesebbnek egy papírhalom bizonyult, közöttük rengeteg újsággal. Vivian eltette az újságcikkeket, műanyag tasakokba rendezte és tömött iratgyűjtőkben, dobozokban rendben összecsomagolva tartotta őket. Holmija között több száz, újságkivágásokkal teli iratgyűjtőt, de levélgyűjteményt is találtak. Egy részük neki volt címezve, de tekintélyes mennyiségű levelezés másoktól származott, akikkel együtt élt. Az apró-cseprő dolgok átböngészéséből John és kutatótársa, Anthony Rydzon elegendő információt szerzett Vivian életének kutatásához és idővonalának elkészítéséhez.

Számos család, akiknél Vivian dolgozott, elmondta, hogy szenvedélyes liberális volt. Ezt egy, a Republikánus Nemzeti Bizottságtól az egyik korábbi munkaadójának címzett levél is bizonyítja. Ez a kis lelet bizonyára hozzájárul Maier történetének kiegészítéséhez, mivel ez a levél volt az egyetlen nyom, amely a Baylaender családhoz vezetett. Számos nyugta, levél (személyes és egyéb), jegyzet stb. szolgált a Vivian életének megismeréséhez szükséges információval. Ennek eredményeként találták meg az összes családot, ahol Maier egész életében dolgozott, valamint sok embert, akik Viviant ismerték. A két tömött tárolóládában rejlő nyomravezető jelek nélkül nem tudták volna a kutatást tovább folytatni. Mintha egy tökéletesen rendezett kirakójátékot hagyott volna maga után, hogy a halála után összerakják.