Ács Alíz Veronika – WALPURG
Megtekinthető:
2016. december 1. – 2017. január 8.
minden hétköznap 14-19 óra között,
hétvégén 11-19 óra között.
A Mai Manó Ház ünnepnapokon zárva tart.
A kiállítás ingyenesen látogatható.
Kurátor: Csizek Gabriella
Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj a Mai Manó Házban
A Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj a kortárs fotóművészet fiatal alkotóinak egyik legfontosabb bemutatkozási lehetősége, megmérettetése és díjazása. Az 1991-ben Pécsi József fotográfus (1889-1956) tiszteletére alapított, legfeljebb háromszor egy éves időintervallumra megpályázható ösztöndíj fennállásának 25 éve alatt számos kiváló fotográfusnak és fotóművésznek nyújtott lehetőséget és támogatást egy-egy formanyelvében és tartalmában korszerű téma kibontására a bemutatkozó kiállításon, illetve katalógusban való prezentálására művészi pályájuk jelentős lépcsőfokaként.
A Mai Manó Ház 16 éve szakmai felelősséggel reprezentálja a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjat elnyert fotográfusokat. 2000-től a Mai Manó Ház a megrendezője a beszámoló kiállításoknak.
Vannak művek amelyek magára a megfigyelésre, mint a világ befogadásának egy módjára építkeznek.Ács Alíz munkái ennek jó példái. Érdeklődésének középpontjában a láthatatlan láthatóvá tétele áll.Személyes érintettsége adta ehhez a kiindulópontot, amikor dédszülei halála után, az immár lakatlan ház tárgyai között tovább élő múlt után nyomozva a természetfelettit is kutatni kezdte. Az eltávozottak továbbélésének különféle nyomait fellelve jutott el a transzcendens megtapasztalásáig.
Témái és azok képi megvalósításai ezek után mágikus folyamatként is értelmezhetőek. A fotográfiai képmást a személyiség lélek-lenyomatának tekinti és különböző, a képre ható gesztusokat tesz a fotográfiai értelemben már kész, lenagyított műveken. A kiválasztottság jeleit alkalmazva – amelyek egyúttal kitaszítottságot is jelentenek – fejezi be képeit. Képkészítési gyakorlatában a kísérletezés nagy szerepet játszik, nemcsak magát a kamera előtti szituációt rendezi meg, hanem az elkészült nagyításnak is különböző anyagot, felületet, hordozót választ. Munkafolyamata során ezt folytatja a kép roncsolásával, amely minden egyes alkotást megismételhetetlenné, egyedivé tesz.
A kiállítás két sorozatból válogat, az először készült Witch szériából, amelyet a nagy portrék követtek átvezetésként a következőhöz, a kiállítás címéül is szolgáló Walpurghoz.
Csizek Gabriella, kurátor
Ács Alíz Veronika: WALPURG
A WALPURG témakör előzménye egy pár évvel ezelőtt készült munkám, melyben rég elhunyt hozzátartozóim lakatlanul álló és érintetlenül hagyott otthonait jártam be: a személyes tárgyak emlékezésben betöltött szerepét vizsgáltam, és azt, hogy hogyan válhat egy hétköznapi helyszín szakrális térré. Érdeklődésem ekkor fordult a transzcendens élmények és rejtett intuíciók felé, majd maga az emberi lét rejtélye foglalkoztatott, ami egy gondolati síkra és egy tudatos alkotói stílus irányába terelte a későbbi munkáimat.
Olyan archetipikus motívumok jelentésrétegeit kutatom, mint a halál, az önfeláldozás, az emlékezés vagy a nőiesség. A megvalósítás során a legfontosabb eszközeim az expresszív színhasználat, az egyedi gesztusok hangsúlyozása és a különböző, szokatlan technikák vegyítése, melyek a szimbolikus tartalmak kifejezésében segítenek.
A kísérletező szemlélet és a mai világban más formában, de létező archaikus minták eltérképezése jellemzi a boszorkányság fogalomkörén alapuló, WITCH című sorozatomat, amelyben az áldozattá válás és az identitás elvesztése a képek fizikai roncsolásán keresztül jelenik meg. A boszorkányság azon jellegzetességeit jelenítettem meg, amelyek a fizikai agresszióhoz kapcsolódnak: a rombolás motívuma a képek utólagos, manuális roncsolásában is megmutatkozik. Sokszor használtam a tépés gesztusát, ami az erőszak maradandó nyomait, a hegeket idézi, az intenzív színeket, amik a parázsló tűzre, a máglyahalálra emlékeztetnek. A képalkotásnál meghatározó számomra, hogy a kép reprodukálhatatlan, megismételhetetlen legyen.
Ezen utakat járva és szorosan folytatva készült el a WALPURG sorozat, mely magába foglalja a korábbi gondolatokat és megvalósításokat is. A megfogalmazott témám továbbra is a boszorkányság fogalomkörén alapul, amely a női erőről, a hősiességről, az áldozattá válásról és az identitás elvesztéséről szól, melyeket a képek fizikai roncsolásán keresztül jelenítek meg. Megjelennek a boszorkányság azon jellegzetességei, amelyek a fizikai agresszióhoz. kapcsolódnak: a rombolás motívuma a képek utólagos roncsolásában is megmutatkozik. Olyan műveket hoztam létre, amelyek folytatják e tematikus ívet és kiemelten foglalkoznak további technikai kísérletekkel. A témát folytatva és kiegészítve az ikonszerű női portrék mellett megjelennek arcrészletek, de legfontosabb elemként a kéz szimbólumát emelném ki. A kéz a kapcsolatteremtés, segítségnyújtás eszköze. Emellett jelentheti a csonkolt kéz az ellenség teljes megsemmisítését. Gesztusai mind más jelentést mutatnak az imádságtól, a megtisztulástól kezdve az elmélyedésig. A kéz az egyik legösszetettebb asszociációkkal rendelkezik, felidézhet emlékeket, ugyanakkor személyt helyettesítő szimbólum is. Jelképezi az összetartozást és a teremtést is.
A kiállítás megtekintése díjtalan!